2019. június 2., vasárnap

A gyík és a tollak

Régen kinéztem már Heidi Kummli munkái közül ezeket a nagy kerek középrésszel és hosszú szoknyával készülő darabjait, de mindig váratott magára a megalkotása mert nem vagyok egy kerek párti és valahogy egy ásvány sem ragadott meg hozzá.

A mostani ásványbörzén azonban kincsekre leltem és az egyik közülük éppen ide passzolt. Már csak a körítést kellett megtalálni hozzá - azaz a két kiegészítő kört. Persze rivoli ötletben nem volt hiány, de valahogy semmi sem állt jól neki.

Kínomban vettem elő ezt a gyíkot, mert ugyan már régóta dédelgetem, hogy egyszer valami nagyon tutiba bele szövöm.... Azonban a "beszövés" feladta a leckét, mert mindenhol kiállt belőle valamilyen testrész, ráadásul még nem is szimmetrikusan.

A Cabochan befoglalása hamar ment, még akkor is, ha háromszor kellett nekifogni hogy kijöjjön a szemszám. A minta trükkje hogy 6-al is és 4-el is osztható szemszám kell hozzá, tehát a 12 többszöröse a nyerő, de ne aggódjatok, ha nem jön ki pont, nagyobb szemszámnál már szépen el lehet osztogatni a gyöngyöket hogy kijöjjön a kívánt mennyiség.

Aztán hosszú hetekig le-le kellett tennem a félkész művet, mert nem találtam a stílusát. De nem szabad feladni, kísérletezni kell. Már rájöttem, hogy a nagy kínlódásoknak rendszerint jó az eredménye, a kapkodásnak pedig elég ritkán. Persze kivételek mindig vannak. :)

Azonban miután megvolt a koncepció már ment mint a karikacsapás. Voltak kisebb megtorpanások, de a színek alakulásával minden javítható volt. 

Egyik ilyen nagy kérdés a felsőrész szegése volt. Eddig sohasem hagytam strassz sort a szélére, mert olyan befejezetlennek tűnt miatta az ékszer, most mégis megtettem, mert a kis strasszlánc nagyon alacsony és akármit tettem mellé elveszett benne. Végül is emellett a szalmás szegés mellett döntöttem ami kihozta belőle a legjobbat, de ezennel ünnepélyesen megfogadom, hogy soha többet.

A másik a gyík kitöltése volt, mert a lábait tájoltam a strassz vastagságához, nem is nézve, hogy a fejénél hézagocska marad. Gondoltam majd szórógyönggyel megoldom - mintha olyan nagy tapasztalatom lenne a használatában - de így utólag ez sem jött be, mert lejártam a lábam gyöngyért, és még színben sem volt választék. Ráadásul mivel tovább csináltam a medált - a hátát is megkapta - mindenképp valami ragasztós megoldásban kellett gondolkodnom. Végül így is 15/0 kása lett a megoldás, és bár örülök, mert most igazán tetszik a választott szín a ragasztott szemektől félek hogy idővel majd kipotyognak. Szóval ezt se csináljátok utánam, a gyöngyöt varrni kell! :D

Azért a sok tervezgetésnek és variálásnak meg lett az eredménye, lett egy szép "sálam", jó hosszú csilingelős fülivel. Mindenképp megérte a befektetett energiát, most nagyon büszke vagyok az "újszülöttre". Márcsak egy karkötőt kell megálmodni hozzá... :D 


Fázisfotók:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése