2019. február 10., vasárnap

Viktoriánus csepp

Ismét elkapott a mértani ihlet, a szalma és a Tila láz. Ezt egyszerűen nem tudom megunni.

Egy nagyon aranyos kis szintetikus cseppet szereztem BéKatától a legutóbbi szeánszon, ...nem tudom miért vonz ez a mű opalit de nagyon tetszik a fényjátéka. Alapból úgy működik, mint egy lencse, ha az ember tenne alá képet ugyanúgy domborítaná mint a normál üveglencsék csak kapna egy tejfehér színezetet. De nekem a színe tetszett - úgy ahogy volt magában - ezért a fehér alapon hagytam. Igaz kicsit fura hogy a ragasztó buborékait és a hímzőalap szálait nagyítja de ez csak közelről látszik.

A fő koncepció a matt és fényesek váltakozása volt és a függőlegesbe rendezett "dagibb" alkatrészek.

Ez az első medálom, ahol rétegeztem a mintát, még sosem futtattam fel a rivolit az első rétegre. Meg is szenvedtem vele, mert vagy a sor nem ért a rivoli alá, vagy vissza kellett vágni a leöltését, mert nem jött ki az egész szem és hézag maradt volna. Szóval ha csinálnátok ilyet a rivoli legyen az utolsó amit felraktok.

A másik fő attrakció az angyalszárny és Candy odaerősítése volt. Semmiképp nem akartam hímezni, hogy filigrán legyen de ez nagyon munkássá tette a medált. Főleg hogy az Angyalszárny forog az egy lukjában és naná, hogy ő keresztben szeretett volna állni a széle eldolgozásán. Szóval a trükk a bogyós végű szerelőpálca volt, melyet egy-egy szalmán vezettem át majd az angyalszárnyon, aztán egy hurok hátul, hogy az ne tudjon forogni, majd a Candy. Mivel a Candy kétlukú az akasztón már nagyon stabilan állt a mű. Egy óra bénázás és a két hüvelykujj körmöm bánta, valószínűleg több napi gyógyulási folyamattal.

De a végeredmény nagyon tetszik, tiszta "Bűbájos boszik feeling". Még gondolkodok egy láncos nyakbatekerős kiegészítésen, az méginkább kihozná a stílusát.

 
És hogy lássátok miből lesz a cserebogár, íme néhány fázisfotó:
Tervezési fázisban:
Ahogy fejlődött:

Útközben jöttem rá hogy akár ilyen kicsike is lehetett volna, alul csak lógatva a kiegészítőket:


2018. december 28., péntek

A Kínai sárkány és a kétlukú háromszögek

Még a nyár elején csaptam le erre a kínai sárkányra az egyik BéKatá-s tanfolyamon. Nem bírtam otthagyni, pedig nem vagyok nagy vörös rajongó, de ezzel a kis fekete tusvonal szerű rajzolattal nagyon megfogott. 

Sokáig tervezgettem mit kellene belőle csinálni, mikor megtaláltam Elizaveta háromszöges körítését. Minden tetszett rajta amit csak kitalált, a 7/8 környi mértani háromszögek, a lukba lógatott befoglalt rivoli és a hosszú tölcsérbe ültettet gombócok is. 

Azonban a hozzávalók levadászása most is nagy kihívás elé állított, főleg azért mert matt fekete háromszögeket szerettem volna. De hát sajnos ilyet nem tudtam szerezni, ezért gondoltam benevezek egy túrára a Gyöngyszigetbe, majd csak akad valami szépség a kínálatban. Azonban a belváros meglátogatása nekem valóban tortúra, így sokáig halogatódott a projekt.

Aztán megláttam Elizaveta újabb csodáját és kénytelen voltam erőt venni magamon. Belvárosi undor ide-oda ilyet csinálnom kell. Ennek a változatnak még a befoglalása is sokkal jobban illett az én caboshon-omhoz mert kevésbé takarta volna el a sárkányt.

Ösz magasságában aztán már minden megvolt a projekthez, de valahogy mégsem volt merszem hozzá kezdeni.

Azonban a legutóbbi ASIA nyaklánchoz használt csodaszép kása meghozta az ihletet. Olyan különleges színe van ennek a Miyuki 1969 egyvelegnek, hogy sok kiegészítés már nem is kell hozzá. Az elkészítés épp az ünnepi jövés-menéssel esett egybe, de így is megvolt pár nap alatt a lopott órákban.

Nagyon nagy szerencsém volt a szemszámokkal, szépen kijöttek a hatszemes cakkok és a negyedelős osztók is. Még a téglalapnál is... ez volt az én karácsonyi ajándékom. :)

Fülbevalót csak egy kis méretűt készítettem, mert a medál és a láncrész is hangsúlyos, de valami szép cseppet még el tudnék képzelni az aljára.

 Inspiráció: Elizaveta Volosenko 
   

2018. december 10., hétfő

ASIA

Sándor Erika ékszertervező ASIA mintája szerelem volt első látásra. Nem csak a színei fantasztikusak, egyszerűen magával ragadott az engem "a kevesebb néha több" ideológiára emlékeztető stílusa. 

Az már csak hab volt a tortán, hogy az ásványbörzén épp sikerült hozzájutnom egy ilyen hosszúkás trapéz ásványhoz, és az is hogy másnap épp BéKatához készültem ahol a kincsek tárházából válogathattam. 

Ilyen gyorsan még sohasem sikerült megvalósítani egy "kiszemelt darabot", bár úgy érzem már nagyon rámfért az előző két "hetekig tervezgetős", több helyről rendelgetős, és többször újrakezdős projekt után.

Kulisszatitok nem igazán van ebben az ékszerben, a képekről mindent látni fogtok. Az alsó lánc a saját kapcsával van felerősítve, a cérnát egyszerűen átfűztem rajta hosszában, majd becsúsztattam a golyókat vissza a helyükre. A kapocs nem négy golyóra van kitalálva, így a két középsőt egy kicsit megnyomorgattam laposfogóval, hogy mind elférjen. Behelyezés előtt ragasztót is nyomtam a foglalatba, hogy később ki ne csússzanak. Száradás után a két középső szál előtt mégegyszer átmentem és a foglalat hátulján kereszteztem a cérnát, hogy a rés ne tudjon előre fordulni, majd a szálak eldolgozása után kapott még egy kis ragasztót a hátulja.

Minta: Sándor Erika - ASIA

2018. november 26., hétfő

Pitypangok

A Pinteresten találtam egy szép fémkalitka mögé bújtatott pitypangos rajzot, ami nagyon megfogott. 

A kalitka matt óarany íves széle egyszerűen mesebeli kis míves keretet adott a rajzolatnak. Azonnal eszembe jutott egy másik régi mentésem a nagy cseppjével és a hosszú soklábú szoknyájával.

Azonban a nyomtatás és a hozzávalók beszerzése ezt a projektet is rendesen elnyújtotta. Nem egyszerű kivitelezni, amit az ember egyszer megálmodik, pl. napokat bújtam a netet indamintás cseppért, még a külföldi oldalakat is ... aztán magyarországon leltem rá végül a megfelelő méretű darabra.

A hímzés viszont már ment mint a karikacsapás, bár ismét szidtam magam a sok sugár irányú mintáért, de hát ez a gyengém.

Sajnos a fülbevalója még várat magára, mert elfogyott ez a különlegesen fémes kék csiszim - ami persze szintén debreceni szerzemény - de ami késik.... az nem jön időben. :)

Azért mutatom nektek a medált, hátha karácsony előtt még pont ez fog újabb lendületet és kedvet adni a fűzéshez:


Fázisfotók:

2018. november 4., vasárnap

Szalma-mánia

Végre kiélhettem szalma mániámat ezen a medálon, bár többször megfogadtam már, hogy mértanit és szimmetrikusat nem hímzek, mert majdnem lehetetlen szépet csinálni.

A Pinterest-en azonban találtam egy szalmás-tilás és egy körkörös-cseppes csodát és azonnal elkapott a "must have" érzés, hogy márpedig egyszer nekem is lesz olyanom.

A kettő kombinációjából született ez a medál.

Az üveg lencsével azonban nagyon megszenvedtem, mert 30 mm-es képet nyomtattam a lencsék viszont csak 28 és 29 mm-esek voltak. Gondoltam üsse kő, majd nyomtatok kisebbet de akkor meg a nyomtatóm mondta fel a szolgálatot.
...Szóval, ha olyan képet terveztek befoglalni aminél számít, hogy a széle is szépen látszódjon vegyétek figyelembe a méretkülönbségeket. Ráadásul a kisebbik méretű lencse alja kicsit vissza is van fordítva így még furábban töri a szélén a mintát.


2018. szeptember 15., szombat

Erdőtündér

Ismét BéKatánál jártam, ahol egy újabb festett átlátszó navett akadt a kezembe.

Imádom ezeket a köveket, mert mélységük van, a képet az összes réteg együtt adja. Az már csak hab a tortán, hogy van olyan része ami teljesen átlátszó. 

Olyan hatása van a kőnek, mint egy festménynek egy mesekönyvben.

Arany és sárgaréz kiegészítőket kapott melyek egy részét frissen sikerült beszereznem a Csepeli Munkásotthon ásványbörzéjén Zsu-Bizsutól. Sajnálom, hogy a webbolt bezárt, aki szeretne csípje meg a következő közeli börzét.