2019. szeptember 8., vasárnap

Kapu az égbe

Sok régi terv, egy számomra nagyon kedves ajándék és egy vadi új megoldás/inspiráció robbantotta ki ezt a medált.

Nagyon rég lementettem a Pinterest-ről ezt a SteamPunk medált, de csak bizonyos részletek tetszettek benne, sőtt, az a kövült kagyló meg egyenesen undi volt.

Aztán nemrég egy csodaszép labradoritot kaptam a barátnőmtől, aminek mindenképp valami hozzá illő fenomenális körítést szerettem volna adni.

Majd tegnapelőtt BéKata előrukkolt egy olyan egyiptomi csoda medállal ami már cselekvésre késztetett. 

Minden megvolt a nagy lendülethez... és még az alkalom is, mivel épp pont ezen a hétvégén volt a következő időpontunk BéKatához.

Nem mondom, hogy sok-sok tervezgetés után már pikk-pakk megszületett a dolog, rendesen feladta a leckét, hogy összeolvasszam a különböző ötleteket.  

Olyan nagyon kis szögletes lett, nem is én lennék, ha nem tobzódtam volna a sarkok számában. Miután még a szélső sor sem kása lett hanem kocka, már adta magát, hogy háromszög lesz a szegése. Féltem hogy mi lesz a sarkokban, de ismét nem bántam meg hogy ezzel szegtem.

 

2019. augusztus 20., kedd

Sujtás szirmokkal

Amikor megláttam LaviBijoux termékeit az Etsyn már tudtam, hogy ilyen szirmos csodát nekem is kell csinálnom. A vásárlás szóba sem jöhetett mert 25 ezret semmilyen fülié nem adnék, nem hogy egy tisztán tarthatatlan anyagból készültért.

Viszont a fémszálas arany sujtászsinórt nem csak beszerezni nehéz világos-ezüst-arany színben hanem legalább olyan macerás dolgozni is vele. Minden vágás után minden véget ragasztózni kellett különben másodpercek alatt visszabomlott 2 cm-t és úgy állt mint a cirokseprű.

Egyébként nekem ez a sujtás nagyon nehezen megy, eleinte magát a monofil szálat is alig láttam és vagy beidegesedett, vagy állandóan kicsúszott a tű fokából. Csak most hogy már egy párszor hímeztem is vele kezdünk megbarátkozni egymással, de azt még mindig nehezen látom hol akad be, márpedig ennyi sujtás szál között bizony kardozik vele az ember rendesen. 

Gondoltam hamár itt a hosszú hétvége nagggyon türelmes leszek és szép lassan megcsinálom, nem szaladok vele sehová.

Szóval ismét le kell írnom, hogy minden tiszteletem a sujtásos lányoké, mert ez egy nagyon nehéz technika, ha az ember szép egyenletes kunkorikat akar építeni, főleg úgy, hogy az alapkörre van építve minden, ott vannak a további motívumok illesztve és a végek lerögzítve is. Hiába csinál az elején az ember nagyon odafigyelve mindent a végén a szuszakolásba simán elronthatja az egészet.  

Azért tetszik a végeredmény, egészen szimmetrikusra is sikerült a két oldal. Nagyon büszkén fogom őket viselni, hogy saját gyártmány. :)


2019. augusztus 15., csütörtök

A szkarabeusz vonzásában

Nagyon rég elmentettem ezt a képet a Pinterest-es Egyiptomi gyűjteményembe, hogy egyszer ebből bizony cabochant kell faragnom.

A új nyomtatóm belehalt a régihez meg papírom nem volt, szóval nem indult túl ígéretesen a projekt.

Aztán a múlt hétvégén BéKatához voltam hivatalos és mivel megakartam tanulni a ladder-es befoglalást és üveglencséje is volt - pont ilyen méretben - adta magát a helyzet, hogy nyaklánc váljon belőle. Amikor pedig előkerültek ezek a fantasztikus színű rivolik és a csepp már nem volt visszaút. 

Formailag nem volt nagy elképzelésem, szerettem volna valami nem túl bonyolult mintát, de nem is csak koncentrikus köröket. Elsőre úgy gondoltam, hogy a képen lévő három sávocska lesz benne az összes turpisság kivezetve a szélekig, aztán amikor a csepp beépítésén törpöltem, akkor jöttem rá, hogy miért ne lóghatna egy kivágott részben. Először oda is félkört akartam, de a köztesek meghatározták a kivágás formáját.

És ha már bekerült ez a szép köztes akkor bizony annak a nyakláncban is lennie kell. Kezdetben egy soros duo-s lánccal kísérleteztem, de olyan csenevész volt ehhez a középrészhez, hogy tovább kellett gondolni. Mivel a köztes elég hosszú szépen bele lehetett építeni két sor duót is, a feladat már csak az volt, hogy hogyan osztok el három fűzőszálat két lyukba. A minta viszont elbírta az osztoszkodást az alsó lyukban, így a felsőbe mehetett a nagy kedvenc, a merev nyakláncalap.

Ebből a mintából egy karkötőt is el tudnék képzelni, de az első, hogy fülit kell álmodni, merthát anélkül ugye nem élet az élet. ;)


Végül is nem vittem túlzásba a fülit, a Boreal mintát választottam. Nem egyszerű megfűzni ezt az egyesével egymásra épített szemeket, de az eredmény minden befektetett energiát megér.


Minta: (12 mm-es rivolira 28 szem delica kellett.)


2019. július 6., szombat

Abalon kagyló és a sötét romantika

Nemrég ismét Katánál járhattam, amikor is kaptam tőle egy csodaszép kagylót és valami fenomenális színű strasszláncot no meg pár épp hozzá illő csecse-becsét :D

A fényeket a matt gyöngyökkel próbáltam hangsúlyozni, ami nagyon jót tett az összhatásnak.

Ismét boldog a szívem hogy ennyire klappolt Kata készlete az elképzelésemhez. Ezer köszönet és millió ölelés érte Katám. 🥰😘

2019. június 2., vasárnap

A gyík és a tollak

Régen kinéztem már Heidi Kummli munkái közül ezeket a nagy kerek középrésszel és hosszú szoknyával készülő darabjait, de mindig váratott magára a megalkotása mert nem vagyok egy kerek párti és valahogy egy ásvány sem ragadott meg hozzá.

A mostani ásványbörzén azonban kincsekre leltem és az egyik közülük éppen ide passzolt. Már csak a körítést kellett megtalálni hozzá - azaz a két kiegészítő kört. Persze rivoli ötletben nem volt hiány, de valahogy semmi sem állt jól neki.

Kínomban vettem elő ezt a gyíkot, mert ugyan már régóta dédelgetem, hogy egyszer valami nagyon tutiba bele szövöm.... Azonban a "beszövés" feladta a leckét, mert mindenhol kiállt belőle valamilyen testrész, ráadásul még nem is szimmetrikusan.

A Cabochan befoglalása hamar ment, még akkor is, ha háromszor kellett nekifogni hogy kijöjjön a szemszám. A minta trükkje hogy 6-al is és 4-el is osztható szemszám kell hozzá, tehát a 12 többszöröse a nyerő, de ne aggódjatok, ha nem jön ki pont, nagyobb szemszámnál már szépen el lehet osztogatni a gyöngyöket hogy kijöjjön a kívánt mennyiség.

Aztán hosszú hetekig le-le kellett tennem a félkész művet, mert nem találtam a stílusát. De nem szabad feladni, kísérletezni kell. Már rájöttem, hogy a nagy kínlódásoknak rendszerint jó az eredménye, a kapkodásnak pedig elég ritkán. Persze kivételek mindig vannak. :)

Azonban miután megvolt a koncepció már ment mint a karikacsapás. Voltak kisebb megtorpanások, de a színek alakulásával minden javítható volt. 

Egyik ilyen nagy kérdés a felsőrész szegése volt. Eddig sohasem hagytam strassz sort a szélére, mert olyan befejezetlennek tűnt miatta az ékszer, most mégis megtettem, mert a kis strasszlánc nagyon alacsony és akármit tettem mellé elveszett benne. Végül is emellett a szalmás szegés mellett döntöttem ami kihozta belőle a legjobbat, de ezennel ünnepélyesen megfogadom, hogy soha többet.

A másik a gyík kitöltése volt, mert a lábait tájoltam a strassz vastagságához, nem is nézve, hogy a fejénél hézagocska marad. Gondoltam majd szórógyönggyel megoldom - mintha olyan nagy tapasztalatom lenne a használatában - de így utólag ez sem jött be, mert lejártam a lábam gyöngyért, és még színben sem volt választék. Ráadásul mivel tovább csináltam a medált - a hátát is megkapta - mindenképp valami ragasztós megoldásban kellett gondolkodnom. Végül így is 15/0 kása lett a megoldás, és bár örülök, mert most igazán tetszik a választott szín a ragasztott szemektől félek hogy idővel majd kipotyognak. Szóval ezt se csináljátok utánam, a gyöngyöt varrni kell! :D

Azért a sok tervezgetésnek és variálásnak meg lett az eredménye, lett egy szép "sálam", jó hosszú csilingelős fülivel. Mindenképp megérte a befektetett energiát, most nagyon büszke vagyok az "újszülöttre". Márcsak egy karkötőt kell megálmodni hozzá... :D 


Fázisfotók:

2019. május 12., vasárnap

Vörös jáspis cukorka narancs köntösben

Ismét BéKatánál jártam ahol egyik legújabb és fantasztikusan harmonikus munkája alapján készítettem magamnak egy kicsit szolidabb változatot. 

Természetesen a füli sem maradhatott el, jó hosszú lett igazi nekem való :)

 Inspiráció: BéKata

2019. április 22., hétfő

Goa'uld nyakék

Nagyon szeretem az ie. 1200-1300 körüli egyiptomi kultúrából ránkmaradt tárgyakat, amiket az ásatások során találtak a régészek és mindent ami erre a stílusra hajaz. 

Tátott szájjal néztem anno a Csillagkapu sorozatot is, mert a Goa'uldok ezt a stílust képviselték, sőt a rendező továbbálmodta valami nagyon fejlett jövőbeli népnek őket. Minden tetszett tőlük ami díszlet vagy öltözék volt,... bár a rossz oldalt képviselték.
    
Nyitottam egy könyvtárat a Pinteresten és azóta is gyűjtögetem a képeket bele, hogy inspirálódjak.


Már többször nekifutottam, de valahogy nem jött a megfelelő ihlet. Aztán BéKatánál tavaly év végén kezembe akadt ez a kő és a lehetetlen kék színével és az opálos áttetszős mivoltával teljesen elragadott. Akkor már tudtam, hogy ő lesz az aki tökéletesen fog festeni egy aranyos-bronzos-antikos keretben.

A végső löketet azonban ez a kosztüm hozta meg a Csillagkapuból:


BéKatához nagy lendülettel és reményekkel, befoglalt kővel és az alábbi kézi vázlattal érkeztem:


Tulajdonképpen csak annyit tudtam hogy lesz benne szalma és francia drót, illetve hogy csak a sarkokat akarom díszíteni a többi részt csak a franciadrót fogja egésszé fogni.

Azonban ez nem igazán mutatott jól, mert nagyon apró gyöngyöket választottam és hiányzott mégvalami a kő két oldaláról. Nem is én lennék, ha nem apró szalmasorral töltöttem volna ki ezt az űrt.

Szóval ilyen amikor nem csinálok szimmetrikus és mértani alakzatot :D