Amikor megláttam LaviBijoux termékeit az Etsyn már tudtam, hogy ilyen szirmos csodát nekem is kell csinálnom. A vásárlás szóba sem jöhetett mert 25 ezret semmilyen fülié nem adnék, nem hogy egy tisztán tarthatatlan anyagból készültért.
Viszont a fémszálas arany sujtászsinórt nem csak beszerezni nehéz világos-ezüst-arany színben hanem legalább olyan macerás dolgozni is vele. Minden vágás után minden véget ragasztózni kellett különben másodpercek alatt visszabomlott 2 cm-t és úgy állt mint a cirokseprű.
Egyébként nekem ez a sujtás nagyon nehezen megy, eleinte magát a monofil szálat is alig láttam és vagy beidegesedett, vagy állandóan kicsúszott a tű fokából. Csak most hogy már egy párszor hímeztem is vele kezdünk megbarátkozni egymással, de azt még mindig nehezen látom hol akad be, márpedig ennyi sujtás szál között bizony kardozik vele az ember rendesen.
Gondoltam hamár itt a hosszú hétvége nagggyon türelmes leszek és szép lassan megcsinálom, nem szaladok vele sehová.
Szóval ismét le kell írnom, hogy minden tiszteletem a sujtásos lányoké, mert ez egy nagyon nehéz technika, ha az ember szép egyenletes kunkorikat akar építeni, főleg úgy, hogy az alapkörre van építve minden, ott vannak a további motívumok illesztve és a végek lerögzítve is. Hiába csinál az elején az ember nagyon odafigyelve mindent a végén a szuszakolásba simán elronthatja az egészet.
Azért tetszik a végeredmény, egészen szimmetrikusra is sikerült a két oldal. Nagyon büszkén fogom őket viselni, hogy saját gyártmány. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése