2019. február 10., vasárnap

Viktoriánus csepp

Ismét elkapott a mértani ihlet, a szalma és a Tila láz. Ezt egyszerűen nem tudom megunni.

Egy nagyon aranyos kis szintetikus cseppet szereztem BéKatától a legutóbbi szeánszon, ...nem tudom miért vonz ez a mű opalit de nagyon tetszik a fényjátéka. Alapból úgy működik, mint egy lencse, ha az ember tenne alá képet ugyanúgy domborítaná mint a normál üveglencsék csak kapna egy tejfehér színezetet. De nekem a színe tetszett - úgy ahogy volt magában - ezért a fehér alapon hagytam. Igaz kicsit fura hogy a ragasztó buborékait és a hímzőalap szálait nagyítja de ez csak közelről látszik.

A fő koncepció a matt és fényesek váltakozása volt és a függőlegesbe rendezett "dagibb" alkatrészek.

Ez az első medálom, ahol rétegeztem a mintát, még sosem futtattam fel a rivolit az első rétegre. Meg is szenvedtem vele, mert vagy a sor nem ért a rivoli alá, vagy vissza kellett vágni a leöltését, mert nem jött ki az egész szem és hézag maradt volna. Szóval ha csinálnátok ilyet a rivoli legyen az utolsó amit felraktok.

A másik fő attrakció az angyalszárny és Candy odaerősítése volt. Semmiképp nem akartam hímezni, hogy filigrán legyen de ez nagyon munkássá tette a medált. Főleg hogy az Angyalszárny forog az egy lukjában és naná, hogy ő keresztben szeretett volna állni a széle eldolgozásán. Szóval a trükk a bogyós végű szerelőpálca volt, melyet egy-egy szalmán vezettem át majd az angyalszárnyon, aztán egy hurok hátul, hogy az ne tudjon forogni, majd a Candy. Mivel a Candy kétlukú az akasztón már nagyon stabilan állt a mű. Egy óra bénázás és a két hüvelykujj körmöm bánta, valószínűleg több napi gyógyulási folyamattal.

De a végeredmény nagyon tetszik, tiszta "Bűbájos boszik feeling". Még gondolkodok egy láncos nyakbatekerős kiegészítésen, az méginkább kihozná a stílusát.

 
És hogy lássátok miből lesz a cserebogár, íme néhány fázisfotó:
Tervezési fázisban:
Ahogy fejlődött:

Útközben jöttem rá hogy akár ilyen kicsike is lehetett volna, alul csak lógatva a kiegészítőket:


2 megjegyzés: