2019. április 22., hétfő

Goa'uld nyakék

Nagyon szeretem az ie. 1200-1300 körüli egyiptomi kultúrából ránkmaradt tárgyakat, amiket az ásatások során találtak a régészek és mindent ami erre a stílusra hajaz. 

Tátott szájjal néztem anno a Csillagkapu sorozatot is, mert a Goa'uldok ezt a stílust képviselték, sőt a rendező továbbálmodta valami nagyon fejlett jövőbeli népnek őket. Minden tetszett tőlük ami díszlet vagy öltözék volt,... bár a rossz oldalt képviselték.
    
Nyitottam egy könyvtárat a Pinteresten és azóta is gyűjtögetem a képeket bele, hogy inspirálódjak.


Már többször nekifutottam, de valahogy nem jött a megfelelő ihlet. Aztán BéKatánál tavaly év végén kezembe akadt ez a kő és a lehetetlen kék színével és az opálos áttetszős mivoltával teljesen elragadott. Akkor már tudtam, hogy ő lesz az aki tökéletesen fog festeni egy aranyos-bronzos-antikos keretben.

A végső löketet azonban ez a kosztüm hozta meg a Csillagkapuból:


BéKatához nagy lendülettel és reményekkel, befoglalt kővel és az alábbi kézi vázlattal érkeztem:


Tulajdonképpen csak annyit tudtam hogy lesz benne szalma és francia drót, illetve hogy csak a sarkokat akarom díszíteni a többi részt csak a franciadrót fogja egésszé fogni.

Azonban ez nem igazán mutatott jól, mert nagyon apró gyöngyöket választottam és hiányzott mégvalami a kő két oldaláról. Nem is én lennék, ha nem apró szalmasorral töltöttem volna ki ezt az űrt.

Szóval ilyen amikor nem csinálok szimmetrikus és mértani alakzatot :D

    

2019. április 7., vasárnap

Sujtás és szőrme

Nagyon rég kinéztem már ezt a fülbevalót magamnak, de akkor még nem tudtam sujtani. Két tanfolyamon is részt vettem Editnél, hogy biztosan olyan legyen majd mint amilyennek megálmodtam. 

Aztán BéKata egyik tanfolyamán belevágtam és nagy reményekkel összebénáztam az egyik felét. A szőrrel nagy bajban voltam, nem tudtam milyen formát kell vágni alá, ráadásul egy hosszabb szőrű változatra esett először a választásom, ami nem bizonyult jónak.

Gondoltam sebaj amíg megérik a gondolat elkészítem a másik felét is. Nagyon érdekes hogy otthon, határidőszorítás nélkül mennyivel jobban ment a párja. Bár az is igaz, hogy másodszorra már nem kellett kitalálni a zsinórhosszakat és azt hogy mi hogyan kapcsolódjon, hova kerüljenek a végek.  

Mivel a szőrt nem tudtam olyanra hajtogatni mint amilyenre szerettem volna toll ügyileg is körbenéztem, volt egy pár nagyon jó változat, de a hozzáerősítés feladta volna a leckét. 

Aztán a következő tanfolyamon néztünk hozzá másfajta szőrt és meg is lett az eredmény amire vágytam. 

Viszont télvíz idején nem szívesen flangálok egy szál felsőben így váratott magára hogy debütálni tudjak nektek benne.

De egyszer mindennek eljön az ideje :)