Sujtás szirmokkal

Amikor megláttam LaviBijoux termékeit az Etsyn már tudtam, hogy ilyen szirmos csodát nekem is kell csinálnom. A vásárlás szóba sem jöhetett mert 25 ezret semmilyen fülié nem adnék, nem hogy egy tisztán tarthatatlan anyagból készültért.

Viszont a fémszálas arany sujtászsinórt nem csak beszerezni nehéz világos-ezüst-arany színben hanem legalább olyan macerás dolgozni is vele. Minden vágás után minden véget ragasztózni kellett különben másodpercek alatt visszabomlott 2 cm-t és úgy állt mint a cirokseprű.

Egyébként nekem ez a sujtás nagyon nehezen megy, eleinte magát a monofil szálat is alig láttam és vagy beidegesedett, vagy állandóan kicsúszott a tű fokából. Csak most hogy már egy párszor hímeztem is vele kezdünk megbarátkozni egymással, de azt még mindig nehezen látom hol akad be, márpedig ennyi sujtás szál között bizony kardozik vele az ember rendesen. 

Gondoltam hamár itt a hosszú hétvége nagggyon türelmes leszek és szép lassan megcsinálom, nem szaladok vele sehová.

Szóval ismét le kell írnom, hogy minden tiszteletem a sujtásos lányoké, mert ez egy nagyon nehéz technika, ha az ember szép egyenletes kunkorikat akar építeni, főleg úgy, hogy az alapkörre van építve minden, ott vannak a további motívumok illesztve és a végek lerögzítve is. Hiába csinál az elején az ember nagyon odafigyelve mindent a végén a szuszakolásba simán elronthatja az egészet.  

Azért tetszik a végeredmény, egészen szimmetrikusra is sikerült a két oldal. Nagyon büszkén fogom őket viselni, hogy saját gyártmány. :)

A szkarabeusz vonzásában

Nagyon rég elmentettem ezt a képet a Pinterest-es Egyiptomi gyűjteményembe, hogy egyszer ebből bizony cabochant kell faragnom.

A új nyomtatóm belehalt a régihez meg papírom nem volt, szóval nem indult túl ígéretesen a projekt.

Aztán a múlt hétvégén BéKatához voltam hivatalos és mivel megakartam tanulni a ladder-es befoglalást és üveglencséje is volt - pont ilyen méretben - adta magát a helyzet, hogy nyaklánc váljon belőle. Amikor pedig előkerültek ezek a fantasztikus színű rivolik és a csepp már nem volt visszaút. 

Formailag nem volt nagy elképzelésem, szerettem volna valami nem túl bonyolult mintát, de nem is csak koncentrikus köröket. Elsőre úgy gondoltam, hogy a képen lévő három sávocska lesz benne az összes turpisság kivezetve a szélekig, aztán amikor a csepp beépítésén törpöltem, akkor jöttem rá, hogy miért ne lóghatna egy kivágott részben. Először oda is félkört akartam, de a köztesek meghatározták a kivágás formáját.

És ha már bekerült ez a szép köztes akkor bizony annak a nyakláncban is lennie kell. Kezdetben egy soros duo-s lánccal kísérleteztem, de olyan csenevész volt ehhez a középrészhez, hogy tovább kellett gondolni. Mivel a köztes elég hosszú szépen bele lehetett építeni két sor duót is, a feladat már csak az volt, hogy hogyan osztok el három fűzőszálat két lyukba. A minta viszont elbírta az osztoszkodást az alsó lyukban, így a felsőbe mehetett a nagy kedvenc, a merev nyakláncalap.

Ebből a mintából egy karkötőt is el tudnék képzelni, de az első, hogy fülit kell álmodni, merthát anélkül ugye nem élet az élet. ;)

Végül is nem vittem túlzásba a fülit, a Boreal mintát választottam. Nem egyszerű megfűzni ezt az egyesével egymásra épített szemeket, de az eredmény minden befektetett energiát megér.

Minta: (12 mm-es rivolira 28 szem delica kellett.)