Makramé újratöltve - avagy a második próbálkozás

Hát meg kell hogy állapítsam, ez sem az a technika amivel szimmetrikus ékszereket lehet készíteni.

Mostmár értem miért van annyi asszimetrikus nyaklánc a neten.

Szóval ez most egy geometrikusabb, de áttörtebb variáció. 

Gondoltam feldobom egy kis strasszlánc beszövéssel, de ilyen hosszút többet soha. Rövid etapokban lehet kibírná, de nagyon megmerevíti a mintát, és nem tud alakulni a nyaklánc. 

Mert hát ez bizony idővel alakul. Amikor megcsinálja az ember akkor még szép merev, de később rendeződnek egy kicsit a szálak. A drappot már többször felvettem, ez meg azóta készül vele párhuzamosan mint a Luca széke. Többszöri nekifutásra készült csak el.   

Azért még lelkes vagyok, rendeltem újabb színeket. Bizonyára technika és rutin kérdése is a szép végeredmény.

Inspiráció: Akihi's World

A Dendrit és a fekete foglalatos strasszlánc

Ismét BéKatánál jártam ahová egy barack türkiz koboson trióval érkeztem, hogy no én most megállom és csak azért is ezüsttel fogom őket feldíszíteni.

De amikor megláttam nála ezt a fekete foglalatos ki tudja milyen színű kővel felvértezett strassz láncot azonnal újra terveztem. Minden alkalommal magammal vittem a dédelgetett kis dendritemet, amit közel már egy éve is, hogy kaphattam Ilditől, hátha egyszer lesz valami tökéletesen neki való.

Az eredeti felállás jegesnek indult, akár még egy kicsi kéket is belecsempészve, de megint elkapott a fehér-ezüst-arany imádat, így lám mi kerekedett ki belőle?

A terv az volt, hogy minimál ezüst merev nyakláncon lesz, medálakasztó nélkül hátul bújtatós kivitelben, - egyrészt azért mert akkor látványosabb fülbevalót is elvisel, másrészt hogy ne lógjon olyan mélyre, - de valami hiányzott a hideg fémes csillogás és az aprólékos medál között.

Mindig kérdezitek mennyi idő elkészíteni ezt vagy azt az ékszert, hát igen van olyan amikor egy egyszerű egy sorban egymásután fűzött gyöngyökből álló nyaklánc elkészítéséhez is két teljes napra van szükség.

No akkor most fülire fel!

Makramé nyaklánc

Valami naturálisabb nyakláncra vágytam, amit kötött, horgolt vagy csipke cucchoz is fel lehet venni a hétköznapokra.

A keresgetés közben találtam rá nagyon szép ékszerekre a Pinteresten és villámgyorsan telt is a Makramé könyvtáram, annyi csodaszép dolgot találtam.

Viszont a technikáról semmit sem tudtam és sajnos tanfolyamot sem találtam ahová beiratkozhatnék. Úgyhogy maradt a YouTube és a sok szörnyen életlen és "nem a fókuszban" csomózós videók hada. 

Azonban hiába a sok tutorial attól még mindig nem tudtam milyen fonalból is kellene próbálkoznom. Szerencsére Tiszi közel lakik hozzám és be is szabadulhattam hozzá a boltba (ezúton is köszönöm a lehetőséget és az időt) és mindent megfogdoshattam, melyik is viselkedne szépen egy ékszerben.

Elsőre egy viaszolt 1 mm-es zsinórt próbáltam a méz színe nagyon megfogott, de rendkívül nehéz volt vele dolgozni és hatalmas csomók is születtek. A kő befoglalása még ment, de a nyakláncrész további részén lévő apró csomókat már nem volt képes szépen visszaadni. Viszont jól lehetett égetni és jó kis göböt képzett a szál olvadás közben. 

A második próba egy viszkóz horgolófonal volt kb 0,5 mm-es vastagságban csodaszép fénnyel és drapp színnel, de sem görcsölni nem lehett mert szétugrott, sem olvasztani mert lángolt mint a gyertyakanóc.

A harmadik próba egy 0,85 mm-es shambala zsinór fantázianévre hallgató nylon szál volt, ami viszont telitalálatnak bizonyult. Tiszinél feketében volt - számomra emészthető színben - ezen gyakoroltam a görcsölés fortélyait. A fekete szín jól feladta a leckét az őszi sötét estéken kifolyt a szemem, nem is láttam igazán mi alakul a kezem alatt.

De a makramé lényege, hogy biztos kézzel és technikai tudással azonos szálfeszítéssel lehet egyenletes csomókat készíteni, úgyhogy gyakoroltam a csomókat rendületlenül. Nem mondom, hogy ennyi gyakorlással már bármit meg tudnék csinálni :D de végre megszületett egy vállalható darab a sok kudarc és bontás után.

Nagyon tetszik a technika, kevés ismerettel de kitartással mutatós darabokat lehet készíteni vele. Biztosan nem ez lesz az utolsó ékszer amit készítettem vele.

 Minta: Ecocrafta

  

Lila köd

Ismét ásványbörzén jártam ezúttal a MoM Parkban. Általában a Lurdy-s rendezvényre szoktam menni + a csepelibe bekukkantok, de még sosem voltam a Mom-ban. Anno azt hittem mindenütt ugyanazokkal találkozik az ember, csak a kiállítók száma változik.

Hát be kell látnom, hogy van benne igazság, csak mégsem teljesen igaz. Ugyanis a kiállítók egy része más volt, így különleges újdonságokra sikerült szert tennem pl. fém bizgentyűk terén is. S mivel a festett achátos asztaltól sem tudtam eljönni üres kézzel már borítékolható is volt egy újabb színes szett.

Ezek az achátok nagyon szépek, viszont nekünk hímzőknek hatalmas falatok. Ha valamit szeretne még mellé építeni az ember lánya máris túlságosan "szembeötlő" darab kerekedik belőle. Ez különösen igaz a csúcsos formákra.

Következő hétvégén azonban épp ismét szeánszra készülődtem BéKatához, gondoltam majd együtt megoldjuk a feladványt. És így is lett :) Katának volt egy háromszög porcelános friss projektje ami nagyon jól ötvözte a strasszt is, Tile-t is elméletet úgy, hogy a kő egy részén strassz volt, három (!) sorban, míg a másikon vegyes színekben Tile. Így nagyon jól ki lehet élni a színek és árnyalatok adta lehetőségeket anélkül, hogy túlságosan megnövekedne a gyöngyös felület.

Azért ezekről a csoda színekben pompázó csepp kristályokról sem tudtam lemondani, de nem is baj, mert ismét egy különleges nyaklánc összekötés és egy pár szikrázó füli tulajdonosa lehettem.

Ezúttal találtam vékonyabb memória drótot is ami átment a szegésnél felvarrt kásákon így a két réteg között átvezetve a drót sem látszik ki hátul.

Inspiráció: BéKata

Kapu az égbe

Sok régi terv, egy számomra nagyon kedves ajándék és egy vadi új megoldás/inspiráció robbantotta ki ezt a medált.

Nagyon rég lementettem a Pinterest-ről ezt a SteamPunk medált, de csak bizonyos részletek tetszettek benne, sőtt, az a kövült kagyló meg egyenesen undi volt.

Aztán nemrég egy csodaszép labradoritot kaptam a barátnőmtől, aminek mindenképp valami hozzá illő fenomenális körítést szerettem volna adni.

Majd tegnapelőtt BéKata előrukkolt egy olyan egyiptomi csoda medállal ami már cselekvésre késztetett. 

Minden megvolt a nagy lendülethez... és még az alkalom is, mivel épp pont ezen a hétvégén volt a következő időpontunk BéKatához.

Nem mondom, hogy sok-sok tervezgetés után már pikk-pakk megszületett a dolog, rendesen feladta a leckét, hogy összeolvasszam a különböző ötleteket.  

Olyan nagyon kis szögletes lett, nem is én lennék, ha nem tobzódtam volna a sarkok számában. Miután még a szélső sor sem kása lett hanem kocka, már adta magát, hogy háromszög lesz a szegése. Féltem hogy mi lesz a sarkokban, de ismét nem bántam meg hogy ezzel szegtem.

 

Sujtás szirmokkal

Amikor megláttam LaviBijoux termékeit az Etsyn már tudtam, hogy ilyen szirmos csodát nekem is kell csinálnom. A vásárlás szóba sem jöhetett mert 25 ezret semmilyen fülié nem adnék, nem hogy egy tisztán tarthatatlan anyagból készültért.

Viszont a fémszálas arany sujtászsinórt nem csak beszerezni nehéz világos-ezüst-arany színben hanem legalább olyan macerás dolgozni is vele. Minden vágás után minden véget ragasztózni kellett különben másodpercek alatt visszabomlott 2 cm-t és úgy állt mint a cirokseprű.

Egyébként nekem ez a sujtás nagyon nehezen megy, eleinte magát a monofil szálat is alig láttam és vagy beidegesedett, vagy állandóan kicsúszott a tű fokából. Csak most hogy már egy párszor hímeztem is vele kezdünk megbarátkozni egymással, de azt még mindig nehezen látom hol akad be, márpedig ennyi sujtás szál között bizony kardozik vele az ember rendesen. 

Gondoltam hamár itt a hosszú hétvége nagggyon türelmes leszek és szép lassan megcsinálom, nem szaladok vele sehová.

Szóval ismét le kell írnom, hogy minden tiszteletem a sujtásos lányoké, mert ez egy nagyon nehéz technika, ha az ember szép egyenletes kunkorikat akar építeni, főleg úgy, hogy az alapkörre van építve minden, ott vannak a további motívumok illesztve és a végek lerögzítve is. Hiába csinál az elején az ember nagyon odafigyelve mindent a végén a szuszakolásba simán elronthatja az egészet.  

Azért tetszik a végeredmény, egészen szimmetrikusra is sikerült a két oldal. Nagyon büszkén fogom őket viselni, hogy saját gyártmány. :)

A szkarabeusz vonzásában

Nagyon rég elmentettem ezt a képet a Pinterest-es Egyiptomi gyűjteményembe, hogy egyszer ebből bizony cabochant kell faragnom.

A új nyomtatóm belehalt a régihez meg papírom nem volt, szóval nem indult túl ígéretesen a projekt.

Aztán a múlt hétvégén BéKatához voltam hivatalos és mivel megakartam tanulni a ladder-es befoglalást és üveglencséje is volt - pont ilyen méretben - adta magát a helyzet, hogy nyaklánc váljon belőle. Amikor pedig előkerültek ezek a fantasztikus színű rivolik és a csepp már nem volt visszaút. 

Formailag nem volt nagy elképzelésem, szerettem volna valami nem túl bonyolult mintát, de nem is csak koncentrikus köröket. Elsőre úgy gondoltam, hogy a képen lévő három sávocska lesz benne az összes turpisság kivezetve a szélekig, aztán amikor a csepp beépítésén törpöltem, akkor jöttem rá, hogy miért ne lóghatna egy kivágott részben. Először oda is félkört akartam, de a köztesek meghatározták a kivágás formáját.

És ha már bekerült ez a szép köztes akkor bizony annak a nyakláncban is lennie kell. Kezdetben egy soros duo-s lánccal kísérleteztem, de olyan csenevész volt ehhez a középrészhez, hogy tovább kellett gondolni. Mivel a köztes elég hosszú szépen bele lehetett építeni két sor duót is, a feladat már csak az volt, hogy hogyan osztok el három fűzőszálat két lyukba. A minta viszont elbírta az osztoszkodást az alsó lyukban, így a felsőbe mehetett a nagy kedvenc, a merev nyakláncalap.

Ebből a mintából egy karkötőt is el tudnék képzelni, de az első, hogy fülit kell álmodni, merthát anélkül ugye nem élet az élet. ;)

Végül is nem vittem túlzásba a fülit, a Boreal mintát választottam. Nem egyszerű megfűzni ezt az egyesével egymásra épített szemeket, de az eredmény minden befektetett energiát megér.

Minta: (12 mm-es rivolira 28 szem delica kellett.)

Abalon kagyló és a sötét romantika

Nemrég ismét Katánál járhattam, amikor is kaptam tőle egy csodaszép kagylót és valami fenomenális színű strasszláncot no meg pár épp hozzá illő csecse-becsét :D

A fényeket a matt gyöngyökkel próbáltam hangsúlyozni, ami nagyon jót tett az összhatásnak.

Ismét boldog a szívem hogy ennyire klappolt Kata készlete az elképzelésemhez. Ezer köszönet és millió ölelés érte Katám. 🥰😘

A gyík és a tollak

Régen kinéztem már Heidi Kummli munkái közül ezeket a nagy kerek középrésszel és hosszú szoknyával készülő darabjait, de mindig váratott magára a megalkotása mert nem vagyok egy kerek párti és valahogy egy ásvány sem ragadott meg hozzá.

A mostani ásványbörzén azonban kincsekre leltem és az egyik közülük éppen ide passzolt. Már csak a körítést kellett megtalálni hozzá - azaz a két kiegészítő kört. Persze rivoli ötletben nem volt hiány, de valahogy semmi sem állt jól neki.

Kínomban vettem elő ezt a gyíkot, mert ugyan már régóta dédelgetem, hogy egyszer valami nagyon tutiba bele szövöm.... Azonban a "beszövés" feladta a leckét, mert mindenhol kiállt belőle valamilyen testrész, ráadásul még nem is szimmetrikusan.

A Cabochan befoglalása hamar ment, még akkor is, ha háromszor kellett nekifogni hogy kijöjjön a szemszám. A minta trükkje hogy 6-al is és 4-el is osztható szemszám kell hozzá, tehát a 12 többszöröse a nyerő, de ne aggódjatok, ha nem jön ki pont, nagyobb szemszámnál már szépen el lehet osztogatni a gyöngyöket hogy kijöjjön a kívánt mennyiség.

Aztán hosszú hetekig le-le kellett tennem a félkész művet, mert nem találtam a stílusát. De nem szabad feladni, kísérletezni kell. Már rájöttem, hogy a nagy kínlódásoknak rendszerint jó az eredménye, a kapkodásnak pedig elég ritkán. Persze kivételek mindig vannak. :)

Azonban miután megvolt a koncepció már ment mint a karikacsapás. Voltak kisebb megtorpanások, de a színek alakulásával minden javítható volt. 

Egyik ilyen nagy kérdés a felsőrész szegése volt. Eddig sohasem hagytam strassz sort a szélére, mert olyan befejezetlennek tűnt miatta az ékszer, most mégis megtettem, mert a kis strasszlánc nagyon alacsony és akármit tettem mellé elveszett benne. Végül is emellett a szalmás szegés mellett döntöttem ami kihozta belőle a legjobbat, de ezennel ünnepélyesen megfogadom, hogy soha többet.

A másik a gyík kitöltése volt, mert a lábait tájoltam a strassz vastagságához, nem is nézve, hogy a fejénél hézagocska marad. Gondoltam majd szórógyönggyel megoldom - mintha olyan nagy tapasztalatom lenne a használatában - de így utólag ez sem jött be, mert lejártam a lábam gyöngyért, és még színben sem volt választék. Ráadásul mivel tovább csináltam a medált - a hátát is megkapta - mindenképp valami ragasztós megoldásban kellett gondolkodnom. Végül így is 15/0 kása lett a megoldás, és bár örülök, mert most igazán tetszik a választott szín a ragasztott szemektől félek hogy idővel majd kipotyognak. Szóval ezt se csináljátok utánam, a gyöngyöt varrni kell! :D

Azért a sok tervezgetésnek és variálásnak meg lett az eredménye, lett egy szép "sálam", jó hosszú csilingelős fülivel. Mindenképp megérte a befektetett energiát, most nagyon büszke vagyok az "újszülöttre". Márcsak egy karkötőt kell megálmodni hozzá... :D 

Fázisfotók: