A Klimtes tervek

Egyszer minden megvalósul... csak győzze az ember kivárni.

Nagy nehezen találtam arany bizgentyűket a Camponában, úgyhogy nekifuthattam újra a Klimtes projektnek. BéKata szerencsére soron kívül fogadott - innen is nagy puszi érte Katám - ;), így egészen hamar megvalósult az álom, hogy nekem is lesz Klimtem.

Persze füli nélkül nem élet az élet, bár a gésás téma után egy kicsit stíluskeveredésnek érzem, de most így marad. Sajnos trapéz lógicából sem álltam a helyzet magaslatán így teardrop lett a füliken, de elég átlátszóak a hajamban nem fog látszani a formájuk, csak a csillogásuk... azt hiszem. :D

 Inspiráció: BéKata Klimtje

Az én Gésám

Nagy Klimt-es tervekkel érkeztem BéKata tanfolyamára, de az alapanyagok még beszerzés alatt állnak, így gondoltam legfeljebb elcsábulok egy Gésára. (...pedig megint gyönyörű Labradoritok mosolyogtak rám, de erőt vettem magamon.)

Kételkedve nézegettem az előkészített cabosonokat melyiket is válasszam, amikor Kata felajánlotta, hogy készíteni is tudunk gyorsan még a kinyomtatott képekből, ...majd elővett vagy 5 ív A4-es papírt telis-tele minden nemű és stílusú nyomatokkal. Amikor megláttam ezeket az anime stílusú rajzolt variációkat már tudtam, hogy aznap bizony én is Gésát fogok gyártani.

Nagyon jópofák ezek a lencsék, szépen kiemelik az alájuk ragasztott képeket és tényleg nem olyan ördöngösség a ragasztás csak jól ki kell nyomni a bubit az üveg alól. Gyorsan is szárad így egy kis hozzávaló válogatás után már kezdődhetett is a hímzés.

Ovális képet választottam, ami ráadásul nem is volt kicsi, de azért annyira nem távolodtam el a prototípustól. Színeiben egy kicsit tri-colorosra sikerült, - valahogy nem sikerült a rózsaszínt visszacsempésznem a körítésbe, - de lehet jobb is, mert akkor meg babás lett volna. 

Nagyon jó kis szeánsz volt ez is, sok-sok élménnyel és egy majdnem kész művel tértem haza ezúttal is.

Ma is kitartott a lelkesedés, úgyhogy gyorsan befejeztem a japán kaput (Torii) imitáló átkötést a tetejére.

Inspiráció: BéKata gésái

Steampunk

Ismét BéKatánál jártam, nagy reményekkel, hogy talán neki lesznek mindenféle fém-bigyulái egy kis Steampunk-ozáshoz.

Hát mi ne mondjak voltak :D, a labradorit befoglalása után órákra eltűntem az íróasztalában és a sok-sok polcon körülötte, mert annyi csodája volt, hogy nem győztem ámuldozni.

Nem is sikerült sokra jutnom a hímzéssel, de nem volt baj mert a koncepció kialakult.

A megvalósítás ugyan kicsit váratott magára, de lassan összeáll a szett, bár még csak egy füli van kész.... és mint tudjuk abból kettő kell. :))

Téglalap Holdkő

Egy hét alatt sem sikerült nyakláncot találni a medálnak. :( Sok variációt készítettem, mindegyikkel jó, de egyikkel sem az igazi.

Az eredeti terv egy áttört medáltartó volt, amire végül ráraktam - hamár ilyen szépen süt a nap, gondoltam most legalább a medált megörökítem.

Azt hiszem két nyaklánca lesz. :) Egy rövid Pipp-ekkel és egy hosszú lánccal. A próba alatt nem rakoncátlankodtak a Pipp-ek, valószínűleg azért mert a 6-os golyók elemelik őket, így nem gurgulásznak a memória dróton. Kíváncsi leszek élesben majd mit művelnek :)

Szett készülőben

Ismét sikerült normál áron vennem egy téglalap alakú holdkövet, amiből egy Tolkein stílusú tünde ékszert terveztem. Sajnos a nyaklánc még csak körvonalazódik, bár a medál nagyrészt kész, de a medál teteje és alja alapján egyből jött egy füli ötlet.

Gyorsan félre is tettem a nyakláncrész próbadarabjait és nekiláttam, hogy megvalósíthassam a fülit. Sajnos a képek nem sikerültek olyan jól, szerintem nem adják vissza a füli légiességét:

Ásványbörzén jártam - Púpos követ találtam

...De nem lehetett ott hagyni. Sem a formája sem a csiszolása nem tökéletes de a színe és a rajzolata miatt el kellett hoznom.

Igazi kihívás volt már a befoglalása is, a lapos szélek hiányában a fűzés szorítása és a fogazás miatt öleli a ruci a formát.

Az eredeti színelképzelés sem ilyen volt, gondoltam valami világos kékes-zöldes rózsás nagyon romantikus körítést fog kapni púder színekben. Dehát ilyen holmi nincs itthon, úgyhogy türelem hiányában szúrós szalmát és kelta csomókat kapott. 

Viszont amikor szépen körépakolgattam a gyöngyöket már tudtam milyen lesz az új stílus: Szárazvirág színek dzsunka vitorla stílusban. 

Kissé problémás a szalmákat sugárirányban rakni, mert hézag marad közöttük, de az összhatás kedvéért e felett most szemet hunytam. Azonban ez másodízben is megbosszulta magát mert a szalmából kijövő cérna miatt nem lehetett közel levágni a szélét így a szegés mellett is hézag maradt.

Viszont szerintem ezt csak ezeken a makró fotókon lehet látni, az életben senki nem fog odajönni, hogy hé, itt egy kicsit kilátszik az alap :)

A nyaklánc rész is régi vágy volt, már többször nekifogtam a St.Petersburg stich-nek de a féloldal megfűzése után mindig félredobtam, hogy neeem, ilyen plötyi cucc nekem nem kell. Viszont most  annyira illett a stílusa a medálhoz, hogy megküzdöttem a másik oldal ráfűzésével is. Macera ide-oda nagyon jó kis láncalap ez, a két oldallal már egyáltalán nem plötyi, ráadásul nem kell félni, hogy nem lesz jó az ív, ez a minta alapból tud rendeződni, nem fordul el, nem gördül a nyakon hordás közben, hanem egyszerűen teszi a dolgát és nyílnak a halszálkák ahol kell. 

A füli projekt még várat magára, a fura színű crystal ab barokkból még van, de a crystal cathedral 12 mm-es rivoli épp hiánycikk a Gyönygáruházban. Remélem idővel majd még újra kapható lesz.

Tenger kincsei

A legutóbbi ásványbörzén végre sikerült holdkövet szereznem, bár nem voltak nagyok és nem is minden irányból kéklenek de a formájuk nagyon különleges. 

Gondoltam kettőből medál lesz kettőből pedig füli, de amikor elkezdtem tervezni a formát a három növekvő méretű, azonos irányba kanyarodó, azonos vastagságú és magassású kő egyszerűen adta magát. A három kő formája eszembe juttata a Vizipók-csodapókból a hosszú házas csiga látványát úgyhogy egyből adott volt, hogy akkor bizony gyöngy is kell bele.

És ha már drágaság... egy régi vágyamat is megvalósítottam hozzá a hímzett nyakéket. Nincs tapasztalatom az ilyen "nagy nyakörv" viselésében, remélem majd nem bánom meg. :D Egy biztos, nem fog össze-vissza csúszkálni a medál.