Gyurma cabochan I.

 Ahogy ígértem itt a gyurma cabochan első verziója egy szép pajzs alakban, szintén BéKata keze munkájából. Ez a projekt nehezen készült el mert elég határozott elképzelésem volt a nyakláncrészt illetően, csak éppen gyöngyöm nem volt hozzá. :D

Aztán mikor legutóbb Katánál jártam ehhez is túrtam még hozzá valókat így megszülethetett a kis penészes-koszos feeling-jével.

Nagyon bele szerettem, bár a fényképezőgépem valahogy nem akarta megörökíteni élethűen a színeit. De eszembe jutott, hogy a nyuszi bundám mindig meghatja az objektív szívét... és lám, megint úgy lett. 

A medálban nincs semmi extra, bár a cakkozással jól megszenvedtem, hogy minden sarok a helyén legyen. A finomságot a francia drót vékony választóvonalával és a kis pikókkal akartam fokozni, hamár a medál nem lett éppen a kicsik közül való.

 

Pasztell kockák

Ismét BéKatánál járhattam... és mintha nekem vásárolt volna - Katának pont akkor érkezett friss szállítmány kocka. Egyszerűen imádok mindent ami szögletes :D 

Úgyhogy visszafelé épült az ékszer, először összeraktam a sort a kocka színekből és az arany csövecskékből...aztán kiválasztottam hozzá a cabochant és a strassz láncot. Több versenyző is az élre került egy szép labradorit navett, egy szintén friss beszerzésű színátmenetes csepp astral pink és vulcano hatásban, és a múltkori szeánszról egy gyurma navett. Miután múltkor is ezt a gyurmát választottam, nem erre a cabochanra esett először a választásom, de annyira jól érvényesültek mellette a pasztell kockák, hogy mégis a gyurma lett a befutó.

Már vagy dél volt mire ragasztóhoz nyúltam, de miután foglalni sem kellett - mert nagyon vékony volt a navett - utána már gyorsan elkészült a medál...tervezett része. A teteje kiképzése ezúton is feladta a leckét, egyrészt a négyzet visszaköszönése, másrészt a tulipánként visszanyíló strasszlánc kitöltése.

Még talán tavaly vettem szórógyöngyöt az ilyen placcok kitöltésére, de eddig nem mertem használni, mert hogy néz már ki hogy valami ne fűzve legyen! De annyira gyönyörű apró volt, és belapult a formába, hogy csak elcsábultam. A ragasztó nagyon jól megfogta, és még másnap is rugalmasan tartotta, úgyhogy maradt. 

Még sosem volt olyan, hogy a szeánsz végére maradjon időm kísérletezni, örülök, ha a fülbevalóhoz sikerül összeválogatni egy-két dolgot amit biztosan szeretnék bele - de épp a strasszláncokban gyönyörködtem mikor a medál mellé keveredett ez a barack színű ab-s példány. Hát egyből újratervezés lett belőle....merthogy az nagyon oda kívánkozott a szélére. Alig vártam, hogy másnap legyen és felvarhassam. De ugye azt már megfogadtam, hogy strasszt mégegyszer soha a szélére, így újabb fejtörés kezdődött, hogy mi legyen a legszélső sor. ....És ha nem kocka....akkor ugye szalma!  

Az már nem is volt kérdéses ezek után hogy háromszög lesz a szegése! :D

A fülikkel még tartozom...de mutatom a medált, mert nagyon fincsike lett:

Hímzett nyakpánt

Ismét BéKatánál járhattam, ahol egy nyakpánt fortélyait sajátíthattam el. 

Az Ötletet Inna klippjében láttam, aki egy csak strasszokból kirakott változatot viselt. A cél pedig az volt, hogy a frissen szerzett BonPrixes ruhámhoz készüljön.

Kata épp ez alkalom előtt kapta meg a rendelt cseppkollekciót, csodálatos színekből, úgyhogy volt miből válogatni. Eredetileg cseppeket és navetteket akartam csak összeépíteni vékony sorban, de amikor befoglaltam a cseppeket akkor már látszott, hogy pillangóforma lesz belőlük. 

A többi része a mintának a nap folyamán alakult, az asztalon lévő és a többiek által előkutatott gyöngyökből. Ezúton is köszönöm a sok ötletet és tanácsot lányok ;).

A sötétkék alapot velúrből adja a széleken arany csillanású sötétkék csiszolt golyós lánc csillog. A szirmokat/szárnyakat leöltöttem monofil szállal is, mert csak egy lyukú volt és mivel hajtani kellett a pántot féltem, hogy majd rakoncátlankodni fognak.

Nagy tanulság volt azonban a hajtott alap. Mivel össze volt tekerve már eleve volt egy íve, de én balga nem figyeltem, és a belsejére kezdtem el hímezni. A pillangó cseppjei így a hajtásnál szétnyíltak. Így nem csak az volt a gond, hogy alig győztem betörni az alapot a másik irányba, de még a cseppek is eltávolodtak egymástól. Szóval lányok erre figyeljetek!    

Gaia

Tavaly fellelkesültem, hogy milyen jó lencsék alatti képeket foglalni és gyűjtöttem egy halom képet téglalap formára. Viszont lencsét nem kaptam kozzá csak üveglapot. Végre sikerült lencsét is találni, bár ez még mindig nem teljesen domború de már nem bírtam tovább várni.

Vagy 20 fantasy képet összegyűjtöttem, ami tetszett, de ez a hölgyike nagyon megfogott. Ugyan a színei nem olyan különlegesek mint a többié de a karakter nyugodtsága, hővös eleganciája az a mindenen átívelő időtlenséget és magabiztosságot sugárzó kifejezés teljesen elvarázsolt. Egyébként nem tudom kiről készült a kép, vagy mit szeretett volna megjeleníteni az alkotó, sajnos nincs címe a képnek a neten. De az alkotó Melanie Delon, ezt a képet és a többi gyűjtöttet is megtaláljátok az Anime könyvtáramban a Pinteresten.

Szóval valami nagyon különlegeset szerettem volna készíteni, még annak árán is, hogy nagyobb ékszer kerekedik belőle. A terv egy hosszúkás medál volt, álló navettet körülvevő alsó résszel, hatalmas díszes félkörrel a tetején, két oldalt lógicával, mint ahogy a hölgy fején a tolldísz. Ceruzásan így nézett ki:

Aztán elkezdtem rakosgatni a gyöngyöket, hogy kitöltsem a teret és felépítsem az elképzelt motívumot mire megláttam a kukoricaszem és magatamák együttesét amint egy nyíló virágot formáznak.

....És sutba dobtam minden addigi tervemet, már a gyöngyök uralták a végkifejletet. Csak azt kellett kitalálnom, hogy hogyan valósítsam meg amit bele láttam a motívumba, mert hát a magatamák azok mindent csináltak, csak a helyükön nem maradtak, hogy az ember letűzze, majd körbe fűzze őket gyönggyel.

Nehéz szülés volt, sokat töprengtem rajta így mindig készült fázisfotó, hogy más szemszögből és az idő előrehaladtával is láthassam mi kerekedik. Egy pár fotót megosztok veletek is:

Közel egy hónap után, és nagyon-nagyon sok bontás és próbálgatás után... íme mi lett belőle: :)

Orgonavirágzás

Ismét BéKatánál járhattam, de most egyszerű tervvel mentem: "Valami üde tavaszit ezüsttel".

Nem volt egyszerű a feladvány, mikor megláttam ezt a tekintélyes méretű háromszöget, már biztos volt hogy lila lesz. Viszont a világos színeket szeretttem volna hangsúlyozni benne így levendula csipkés ruhát kapott. Nagyon hívogatott a metál mogyoró (miyuki 4222), de megpróbáltam úrrá lenni az ó-antik hangulaton és egy kicsit ezüsthöz illőbb színeket választani. Azért az utolsó sor mogyi lett a foglalásban ;)

A következő megoldandó probléma a navettek elhelyezése és a közök kitöltése volt, de sima 11/0 kásával olyan elnagyoltnak tűnt a delikás csipkés befoglalás mellett. Aztán amikor rátaláltam ezekre a trapézokra, már tudtam hogy bontás lesz, mert a navettek sem színben sem aprólékosságban nem hozták a megálmodott stílust.

A bontásra csak másnap volt időm, akkor lecseréltem a navettek színeit is, és középre ezüst fémkockát kapott. De még mindig nem tetszett, hogy a navettek olyan magasak és a kásasor teljesen elveszik a "völgyben".

A második sor strasszlánc varrogtása közben "gyulladt fel az égő", hogy annak "oda kell hömpölyögnie a kanyomba"! És már meg is született a réteges díszítés gondolata, ami szép átmenetet hozott a magas részek és a széle lefuttatása között. 

Viszont a különbozö színek már előre is jósolták a problémát a szegély kiválasztásában, mi lesz az a szín, ami a sötét és a világos gyöngyökhöz is menni fog.

Szaténrózsa delikát és nikkel háromszögeket választottam, de ez volt az utolsó, ha nem tudok valahonnan sürgősen szerezni 11/0 nikkel háromszöget :( Már egy éve kutatok utána.

Csavarodós motívumok

Nem hagyták nyogodni a fantáziámat a makraméban rejlő további lehetőségek. 

Az egyik ilyen volt, hogy 2D-ből 3D-be váltsak, a másik hogy hagyjuk a sorokat... jöjjenek az indák. No ez a medál épp ilyen volt, nagyon szép variációkat találtam rá a Pinterest-en, kaptak is egy új különálló könyvtárat Csavarodós néven.

A következő lépés az ásvány és bronz alkatrészek beszerzése volt. Meg kellett állapítanom, hogy a makramé ékszerekben nekem szokatlanul kicsi kövek vannak (így nehéz szép rajzolatosat találni) és szokatlanul nagy lyukú gyöngyök. Szóval aki eddig a fűzéssel és hímzéssel "múlatta az időt" annak bőven lesz mit kipótolni, ha makramézni vágyik.

A minta kapcsán addig biztos voltam, hogy be kell foglalnom a követ :), de hogy aztán, hány szálat és hova fűzzek be az már nem volt egyértelmű. Szerencsére sokat segített az eltérő színű oldalsó rész, mert azért ott lehetett számolgatni... így azonnal az is kiderült, hogy az én kövecském bizony még most is nagy lesz, hiába olyan kicsi (36x20mm). 

Az eredeti készítő nagyon jó minőségű fotókat tett fel az ékszerről és több irányból is lefotózta, így bele mertem vágni, de nem csak az nehezítette a dolgot, hogy több szabad szálam maradt, de ahogy össze vissza kereszteződtek a szálak a csavarodás miatt... néha azt sem láttam mit csinálok.

Arról már nem is sápítozom, hogy még számolással sem lehet szimmetrikus oldalakat csinálni, de nem is vártam már mást az eddigi tapasztalatok alapján. Jótanács annak aki erre adná a fejét, a két oldalt muszáj párhuzamosan csinálni. Hímzésnél még valahogy rátart az ember, de itt a csomók miatt simán meg lehet úgy szorítani a szálakat hogy teljesen asszimetrikus legyen, vagy az még a foglalatot is lehúzza a kőről.

A hátsó részét és záródását még nem álmodtam meg, rövid nyakláncnál a csúszós megoldás nekem csak akkor tetszik, ha irtó hosszú szál súlyoz neki ellen, így valószínűleg ismét csak hagyományos (delfinkapocs + hosszabbító vagy T kapocs) megoldást fog kapni.

Inspiráció: EarthBoundMacrame

Makramé újratöltve - avagy a második próbálkozás

Hát meg kell hogy állapítsam, ez sem az a technika amivel szimmetrikus ékszereket lehet készíteni.

Mostmár értem miért van annyi asszimetrikus nyaklánc a neten.

Szóval ez most egy geometrikusabb, de áttörtebb variáció. 

Gondoltam feldobom egy kis strasszlánc beszövéssel, de ilyen hosszút többet soha. Rövid etapokban lehet kibírná, de nagyon megmerevíti a mintát, és nem tud alakulni a nyaklánc. 

Mert hát ez bizony idővel alakul. Amikor megcsinálja az ember akkor még szép merev, de később rendeződnek egy kicsit a szálak. A drappot már többször felvettem, ez meg azóta készül vele párhuzamosan mint a Luca széke. Többszöri nekifutásra készült csak el.   

Azért még lelkes vagyok, rendeltem újabb színeket. Bizonyára technika és rutin kérdése is a szép végeredmény.

Inspiráció: Akihi's World